Itt áll most:

MÉDIA

DEC.
27

Szerencse

Jegyezte: admin | 2010.12.27.


Sok szó esett már kudarcokról, emberi hibákról, rossz kommunikációról, hibás döntésekről, határidőcsúszásokról.
Pedig vannak néha sikeres projektek - vagy legalábbis sikerek szinte minden projektben.

Hajlamosak vagyunk alaposan kielemezni és többször emlegetni azokat az eseményeket, amiket kudarcként éltünk meg, ahogy ezt magánéletünkben is tesszük. Ha ezt azzal a szándékkal tesszük, hogy tanuljunk a hibáinkból, egy darabig ez hasznos lehet. De még ebben a formában is lelombozó, ha csak a rosszra emlékezünk, erősítgetjük magunkban, hogy nekünk ez sem, az sem sikerült. Főleg, ha az okok elemzése nem elég alapos, vagy nem keresünk kapcsolatot, rendszert a problémákban. Egy adott környezetben akkor van esélyünk arra, hogy egyre több sikeres projektünk legyen, ha rájövünk a rendszerszintű akadályokra, és szisztematikusan megszüntetjük őket.

Ilyen lehet a már emlegetett vállalati kultúra: amikor a projekt szerveződésű munkát bele akarják kényszeríteni, „szabni” a hierarchikus szabályrendszerbe. Ugyanazokat a döntési utakat kell bejárni, mint a funkcionális szervezeti egységekben, ugyanazokat a kommunikációs formákat, adminisztrációt követelik meg a projektektől, mint az operatív egységektől, vagy a projekttagok értékelése, ösztönzése során nem kellően veszik figyelembe a projektmunkákat. Esett már szó az eltérő tervezési időtávról: a projektben a céltól „visszafelé bontva”, évekre előre kell tervezni a munkálatokat, a funkcionális egységek gyakran bázisszemléletben, egy évre előre terveznek, esetleg figyelmen kívül hagyva a projektterveket. Egy erősen hierarchikus szervezetben a tanulás évekig tarthat, és az ilyen jellegű problémák szinte soha nem szűnnek meg.

Szisztematikus hibaforrás lehet (és így minden egyes projektben gondot okoz) az információk nem megfelelő kezelése. A projekt információk minden típusának a megfelelő emberekhez időben el kell jutni, illetve állandóan, könnyen megkereshetően rendelkezésre kell állnia. Kulcskérdés, hogy a projekt szereplői közül kinek milyen típusú információkra van szüksége, ki az adott információ autentikus forrása, milyen gyakran frissül, milyen szabályokkal érjük el, hogy minden pillanatban érvényes legyen.
Sajnos, van, hogy egy-egy szervezeti egységgel van gond minden projektben. Szakmai tudással, együttműködési készséggel, erőforrás-hiánnyal, vagy „csak” a (projekt)munkához való hozzáállással, értetlenséggel.

Érdemes tehát a környezetünkben folyó projekteket együtt áttekinteni, és megkeresni azokat a problémagócokat, amelyek minden projektünkre hatással vannak. Erre például a most következő év-kezdet remek lehetőség: pihenten, tiszta fejjel át lehet nézni az elmúlt évet.

Vagy, hogy az új évhez pozitívabban álljunk hozzá, lehet máshonnan kezdeni: Mi az, ami minden projektben jól megy? Amivel nincs probléma, vagy gyorsan, különösebb beavatkozás nélkül megoldódik? Mi az, amivel minden szereplő elégedett? Ha ezek megvannak, feltenni a következő kérdéseket: mi az, amit ezeken a területeken másképpen csinálunk? Hogyan? Mitől működnek ezek? Mik a sikerek titkai? Továbbgondolva: mit szeretnénk, hogyan működjenek a problémás területek? Mit tanulhatunk a sikerekből? Hogyan csináljuk, hogy jól menjenek ezek is? Hogyan változtassuk a körülményeket, hogy nekünk segítsenek?
Sokszor mondjuk azt, hogy hiába tervezünk, hiszen nem lehet tudni, mi hogyan sikerül… Ki tudja, mire lesz lehetőségünk? Bármi közbejöhet, hiszen a környezetünket nem tudjuk befolyásolni… Biztos ez?

Szerintem a sikeres emberek – és a jó projektmenedzserek - pont ezt teszik: tudatában vannak a terveiknek – és a lehetőségeket alakítják, változtatják, vagy észreveszik, megragadják, hogy „szerencséjük” legyen. 

Projektrajongó

tovább
CÍMKÉK: Projektmenedzsment