MÉDIA
| DEC. |
| 06 |
Nincs veszett ügy
Jegyezte: admin | 2010.12.06.
Milyen adottságokkal kell rendelkeznie még a projektmenedzsernek?
Elsőként említeném azt a „meghasonlott” működést, hogy egyszerre kell tudnia években, messzi célokban gondolkodni és ugyanakkor állandóan képben lenni a napi ügyeket illetően. Távlatok és részletek, nagyvonalúság és „szőrözés”, hosszú távú tervezés és napi rutin feladatok. Tapasztalatom szerint ez nem könnyű. A mindennapi intézkedés, információáramoltatás, problémamegoldás közepette néha elveszítjük szemünk elől a távlati célt. És fordítva: amikor hosszú távú tervet készítünk, előfordul, hogy nem kalkuláljuk be a hétköznapi, „technikai” problémákat. Ki erre, ki arra hajlamos inkább. (vagy mindkettőre)
Rendszerszemlélet: ez a sokat emlegetett képesség a projektmenedzsernél létfontosságú. Minden mindennel összefügg, mint egy pókháló: ha meghúzzuk az egyik tartószálat, megremeg az egész háló, és lehet, hogy egy távoli szál szakad el. Erre gondolni kell, valahányszor a projektmenedzser döntést hoz, határidőt ad, vagy lokális problémáról értesül.
Vezetői kompetenciák… Könyveket írtak róla, vezetéstudományi elméletek tucatjai születtek, és ha elolvassuk őket, kiderül, a hatékony vezetőnek csodalénynek kell lennie. A projektmenedzsernél a helyzet annyival pikánsabb, hogy a szó klasszikus értelmében ő NEM főnöke azoknak, akiket munkára kell bírnia. Így aztán a vezetői hatalom forrásai közül rögtön kiesik a legitimitás, de jószerivel a jutalmazás és kényszerítés eszközei is. Maradnak a személyéből eredő erők: szakértelme, példamutatása, információi és kapcsolatai, valamint elsősorban befolyásolási képessége, meggyőző ereje. (Na, meg jó esetben a kötbér fenyegető ereje .)
Ez utóbbi már átvezet a kiemelkedő jelentőségű kommunikációs készségekre. Megérteni a összes szakmai és személyes érvet, szempontot, beleérezni a különböző személyiségű, érdekeltségű, gondolkodású team-tagok helyzetébe, észrevenni a problémák súlyosságát, a konfliktusok csíráit – nem mindennapi odafigyelési képességet igényel. A másik oldalról: a projekt – netán a projektmenedzser – szempontjainak érvényesítése, konszenzusok vagy kompromisszumok létrehozása sem egyszerű feladat.
Problémamegoldás és döntés, csapatépítés – ezek olyan szükséges kompetenciák, amikről már írtam.
Állandóan vissza-visszatérő kérdés, hogy a projektmenedzsernek értenie kell-e ahhoz, ami a projekt szakmai lényegét adja. Legyen-e, vagy inkább lehet-e minden, a projektben előforduló szakma tudója? Ez a téma megérne egy külön blog bejegyzést, itt csak annyit jegyeznék meg, hogy én nem bíznék projektet olyan menedzserre, aki egyáltalán nem érti, mi történik körülötte. A projektmenedzser – az én értelmezésem szerint - nem csak WBS-ek, Gantt diagramok, time sheet-ek, projektriportok előállítója. Ha nem is tudná maga megcsinálni, értenie kell, melyik tevékenység mit jelent, miért tart annyi ideig, mire van szükség ahhoz, hogy elvégezzék, mit okoz(hat) egy ott fellépő probléma, hogyan függ össze szakmailag a többi tevékenységgel. (Halkan jegyzem meg: emellett sokszor el kell fogadnia, hogy az ő munkáját viszont nem tekintik szakmának, és nem akarják megérteni… )
Ne felejtkezzünk el a stressz kezelő képességről: a projektmenedzsernek azzal kell együtt élnie, hogy egyetlen napja sem lesz olyan, mint az előző, fel kell készülnie, hogy bármikor váratlan problémák merülhetnek fel, időszorításban kell döntenie, vagy egy konfliktus kellős közepében találja magát. És nemcsak saját stresszével kell megbirkóznia, hanem a többiekét is csökkentenie kell.
Végül az utolsó, de az egyik legfontosabb tulajdonság: a projektmenedzser soha nem adja fel. Szaknyelven ezt cél- és eredményorientáltságnak hívják, bár én egy kicsit többet is értek rajta. A küzdő szellemet, az újra és újra nekifutást, a jobbításra törekvést, az új megoldások keresését. Amikor mindenki elfáradt, és feladná, akkor a projektmenedzsernek kell energiát gyűjtenie és adnia, vagyis neki kell lennie annak a bolondnak, aki küzd a veszettnek látszó ügyért is.
Projektrajongó
| CÍMKÉK: | Projektmenedzsment |