Ismerik a „mit miért nem lehet” embereket? Elég nekik annyi, hogy félénken felüti a fejét egy ötlet, és máris lecsapják valami fantasztikusan ésszerű és nagyon nyomós érvvel. Bumm. Fantáziájuk kimeríthetetlen, eszük, mint a beretva, ha arról van szó, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Egyébként az akadály, amire hivatkoznak, valós – így aztán le is lombozzák a többieket, akik szomorúan csóválva a fejüket, sóhajtoznak: hát igen, tényleg… kár…

Vannak aztán olyanok, akiket a korlátok felvillanyoznak. Előkerül „dacos gyerek” énjük, és csak azért is nekiugranak a probléma megoldásának. Mondanom sem kell, ők azok, akikre a projektmenedzser támaszkodhat!

Az innovatív gondolkodást vizsgálók a kreativitás egyik tényezőjének tartják a korlátok létét. Meglepőnek tűnhet, de azt ajánlják, hogy serkentőként direkt képzeljünk el, feltételezzünk korlátokat, kötöttségeket. Ezek új megoldások keresésére inspirálnak. Vonjuk kétségbe az egyértelműségeket, képzeljük el mindennek az ellenkezőjét – és utána szintetizáljuk a két álláspont előnyeit. Kérdezzünk: mi lenne, ha (ez a korlát tényleg létezne)? Mit csinálnánk? Ezt szem előtt tartva a kétkedők is hasznos team-taggá válhatnak.

A kreativitáshoz szükséges másik készség az asszociáció: minél több új ismeretet, minél sokrétűbb tapasztalatot szerzünk, agyunk újabb és újabb kapcsolatokat tud kiépíteni közöttük - így születhetnek új ötleteink. Érvényes ez a teamre is: a problémamegoldásból ne zárjuk ki azokat, akik nem azon a területen dolgoznak: pont az új nézőpontok, idegen területen szerzett tapasztalatok összekapcsolása segíthet a megoldás megtalálásában.

Az innovatív emberek felfedezők: tudatosan megfigyelnek mindent és mindenkit – nem saját szobájukban gondolkoznak a problémán, hanem elmennek a helyszínre. El nem tudom mondani, mennyi kérdés, és abból mennyi ötlet születhet, ha a projektmenedzser nem csak meghallgatja a probléma hozóját, hanem elmegy, és megnézi saját szemével, hogyan dolgozik, mit csinál a munkatársa.

Aztán kísérleteznek: nem hagyják az ötletet parlagon heverni, hanem kipróbálják. A furcsát, a szokatlant, a megszokottól eltérőt is! Néha az „á, azt úgy nem lehet” ötleteket is. Gyakorolják innovatív készségeiket – a szakértők szerint ez edzi a „mentális izmokat”, vagyis az agyunkat.

A felfedező hajlamúak nem csak olyanokkal barátkoznak, akik érdeklődése, látásmódja megegyezik az övékkel. Keresik az eltérő gondolkodású, más területen dolgozó embereket, tőlük is kérnek és várnak ötleteket.

Micsoda szerencséje van a projektmenedzsernek! Eleve körül van véve mindenféle szakmájú, szemléletű, temperamentumú team-tagokkal. Ha sikerül a problémamegoldás szolgálatába állítani a kétkedőket, a fanyalgókat, a szívesen kísérletezőket, és azokat is, akik nem értenek hozzá, és ezért másképpen, máshonnan nézik a helyzetet, biztosan lesz közöttük olyan, aki nem is lát ott korlátot, ahová odaképzeltük!

Projektrajongó