Egy írást olvastam a férfi és női vezetőkről, és elgondolkodtam, milyen a férfi, és milyen a női projektmenedzser?
Történetem is van… Projektmenedzserek klubjában (80% férfi) egy projektmenedzser kolléganő adott elő. Miután elmesélte, ő és munkatársai hogyan „kézi vezérlik” a projektjeiket, és, hogy fejenként 8-10-et, az első, őszinte kérdés, ami felszakadt a hallgatóságból: ezt hogy tudjátok fejben tartani? Jelen lévő férfi főnökük felelt: hát úgy, hogy nők! „Ja, úgy könnyű! Na jó, és Te, mindannyiunk projektjeit?” „ Hát, én nem tudom…”

Valószínűleg projektje válogatja, ki boldogul vele jobban – egy stratéga, feladat-orientált férfi, vagy egy szervező, emberközpontú vezetési stílusú nő. Természetesen, nem azt gondolom, hogy a férfiak mind egyformák, és a nők is mind ugyanolyanok. De azt igen, hogy vannak gondolkodás-, készség- és viselkedésbeli különbségek, amik megnyilvánulnak (projekt) vezetői stílusban is.

Nekünk csupa olyan projektünk volt, ahol közvetlenül, az emberi kapcsolatokon keresztül kellett hatni, feladatokat kiadni, eredményeket megkérdezni, motiválni, problémát megoldani. Mivel adminisztrációra nem volt idő, a fél tucat projekt minden apró részletét fejben tartani, minden nap több projekttel foglalkozni, villámgyorsan váltani egyikről a másikra. Állandóan képben lenni, kérdésekre válaszolni, feladatokat átszervezni.

Ki tudná ezt jobban, mint egy háziasszony? Kolléganőimnek a szeme nem rebbent, ha az egyik projektről éppen e-mailt írva, telefonon egy másik projektben adtak információt, majd letéve a telefont, nekem válaszoltak, aki az íróasztaluk mellett állva, egy harmadik projektjükről kérdeztem valamit. Miben különbözik ez attól, amikor reggel a gyereket öltöztetve, másik kezükkel uzsonnát csomagolnak, miközben mobilon a vízvezeték szerelővel egyeztetnek?

Nem is beszélve a segítő funkcióról. A telefonokról, amik arról szólnak, hogy „ha most rögtön nem szerzel egy…”, „ha nem tudod elintézni, hogy…”, „ha nem döntöd el most azonnal, mit…” akkor nem tudjuk tartani a határidőt…! Ez kell a projekthez? Én dolgom, vagy nem, naná, hogy megszerzem, elintézem, eldöntöm – és már teszi is, egyszerre mind a hármat. Mint amikor a gyerek reggel szól, hogy „Ja, mára kell vinni egy tengerimalacot…” Gond ez? Nem!

A kolléganők tudták, kihez hogyan kell szólni, kinek van most éppen szüksége egy kis bátorításra, mert fáradt, kinek egy szelet csokira, hogy előrébb vegyen egy munkát. Kinek van születésnapja, rá kell csörögni, kinek van rossz napja, és most hagyni kell. Kinek beteg a gyereke, és ezért nézett félre valamit, ejtett egy kis hibát.  Kik között van ellentét, és hogyan lehetne szépen feloldani, hiszen mindkettőjüket meg lehet érteni…

Igen, minden bizonnyal, van, amiben hátrányuk van. Például előfordulhat, hogy a részletekkel többet foglalkoznak, mint a hosszú távú stratégiával – kicsit el is vesznek benne, lehet, hogy nem delegálnak jól – mert egy csomó mindent megcsinálnak inkább maguk, nem tudnak szigorúan számon kérni – mert megesik a szívük a rosszul teljesítőn, és nem tudják magukat olyan jól előadni, mint férfi társaik – mert ez nem érdekli őket.

Ezért aztán a projekt volumenétől, típusától, a menedzsment rendszertől, meg még sok minden mástól függ, egy férfi vagy egy női projektmenedzser érzi magát jobban a szerepben. Valószínűleg a jó projektmenedzser mindenképpen megoldja a feladatot, de nem mindegy, hogy könnyedén, szívesen, mert „fekszik neki”, vagy nehezen, tehernek érezve.

Ismerik a kínai tányérforgatót? Két hosszú pálcával tucatnyi tányért forgat a feje fölött, mindig az alá ugorva, amelyik le akar esni.  És mind a levegőben marad! Na, ha ilyet kell játszani a projektekkel, válasszanak női projekt menedzsert!

Projektrajongó