Ó, azok a sikertelen projektek, jó kis tévutak és zsákutcák! Melyikünkkel nem fordulnak elő? Ha jól figyelünk, egy-egy projekt során többször is végzünk „fölösleges” munkát, hozunk utólag hibásnak bizonyuló döntéseket.  Még akkor is, ha feszülten figyelünk, és rengeteg energiát fordítunk arra, hogy ne történjen meg.

Örök dilemmája a vezetőnek, hogy mennyi ideig „fogja a kezét” beosztottjának, és mikor engedje önállóan dolgozni, dönteni és hibázni. Igen, az önálló munka hibákkal jár, óhatatlanul. A hibák többletmunkát, időt, sok esetben elpazarolt anyagokat jelentenek, végsősorban tehát költséget. Merre menjünk? Melyik lehetséges utat válasszuk? Ez pedig a projekt menedzserek örök dilemmája…

De tudunk-e mindig jó döntést hozni? Van-e elég információnk ahhoz, hogy jó döntést hozzunk? Másképpen fogalmazva: a lehetséges legtöbb információ beszerzésére fordítsunk-e többletforrásokat, vagy a gyorsabban meghozott, de esetleg hibás döntés következményeire? Azt szokták mondani, hogy a rossz döntés is jobb, mint a nem-döntés. Ha ez tudatos választás volt, el kell viselni, bűnbakkeresés nélkül.

Vannak azután azok a válaszutak, amikor tényleg nem tudjuk, melyik út lenne jobb. Innovációs projekteknél, kísérletes szakmákban ez tipikus: többfelé indulhatunk, választhatjuk, hogy több párhuzamos kísérleti terv szerint dolgozunk (sok-sok pénz és munka), vagy letesszük a voksunkat az egyik mellett, és tudomásul vesszük, hogy ha nem kapjuk a jó eredményt, újra kell kezdenünk a B tervvel. Ha mázlink van, kevesebb időből, költséggel megússzuk…

És igen, vannak a hibás döntések. Amikor rossz probléma megoldási módszert választottunk, nem vettünk figyelembe egyébként rendelkezésünkre álló információkat, vagy érdemi szempontokat.

Hiba ez?

Véleményem szerint akkor, ha nem tanulunk belőle. Nekem, projekt menedzseri pályafutásom során ezek voltak a legfájóbb pontok – amikor azt láttam, hogy ugyanabba a döntési csapdába esnek bele a szakemberek. És ugyanoda jutnak. A projekt menedzsernek az a dolga, hogy jobb legyen a memóriája! Emlékezzen rá, hogy egy előző projektjében – vagy egy kolléga projektjében – volt már hasonló helyzet. Kézbe vegye a probléma megoldását, tudását, emlékeit, régi dokumentumait előhozza, „bedobja a közösbe”! Meglássa az analógiákat látszólag különböző helyzetekben. Ehhez az kell, hogy a projekteket utólag értékeljék, a tanulságokat levonják, és mindenki számára láthatóvá tegyék. A mi csapatunk megosztotta egymással a problémás helyzetekben szerzett tanulságokat, így egymás „emlékeit” is használhatták…

Ha már vereséget szenvedtünk, bölcsen fogadjuk el, s tanuljunk belőle… Ez csak egy csata, nem a háború!

Projektrajongó