„Nem előzhetjük meg, amit nem látunk előre…”

Na, ez az, amit egy projektmenedzser nem ejthet ki a száján!  Neki az a dolga - azért fizetik-, hogy előre lásson mindent! Egyesek szerint minimum 10 lépéssel előre kell látnia, mi fog történni. Saját projektjeimben az előre tervezés ideje akár 8-10 év is volt. Persze, a mai és holnapi lépések részletesebben láthatóak voltak, de ezeket is meghatározták a több év múlva esedékes teendők. Tudtuk, ha ma és holnap nem jót lépünk, később bánjuk, hogy nem gondolkoztunk előre.

Projekt menedzser barátnőm meséli: fiatal kollégája nem értette, miért intézi áprilisban egy külsős szakember szeptemberi egynapos látogatását? „Hol van az még!” – hangzik el sokszor. Ez a rutin és a projektmenedzseri gondolkodás: a barátnőm tudta, hogy az illető egyedül van az egész Európában, hogy az adott műszert beüzemelje, és naptárja hónapokkal előre betelik. Ha akkor keresnék meg, amikor a műszer a helyén áll, még több hónapot várhatnának az – egyébként egyszerű - egynapos munkára.

A projektjeinkben dolgozó szakemberekkel sok csatát vívtunk az előre gondolkodás ügyében. Fejlesztési projektek lévén, sokszor volt bizonytalan egy-egy lépés kimenetele. A szakemberek szerették volna, ha következő lépésüket az eredmény ismeretében dönthetnék el. Hosszas egyeztetések alatt kiderült: az eredmény „A”, „B” vagy „C” lehet, és igenis, előre ki lehet találni, mi lehet a következő lépés, ha mindhárom eshetőséget végig gondoljuk. Gyakran előfordul, hogy így derült ki: a tervezett kísérlet nem jó, mert mindhárom elképzelhető eredmény előbb-utóbb – több valószínű lépést végiggondolva – zsákutcába vezet. Kicsit olyan ez, mint a labirintus: igyekezhetünk egyik vagy másik úton eljutni a kijáratig, sok „próba-szerencse” lépéssel, de mennyivel jobb, ha van valaki, aki felülről nézi a labirintust, és szól: arra nem lesz jó!

Néha előfordul, hogy a gyorsabb döntés fontosabb, mint a lehetőségek elképzelése, megtárgyalása. Ilyenkor kell/lehet azt mondani, hogy „ezen a hídon majd akkor megyünk át, ha odaérünk”.  Megint az egyensúlyról van szó: a projekt menedzsernek tudnia, éreznie kell, hogy az adott helyzetben melyik magatartás a célravezetőbb.  De egy biztos: ezen el kell gondolkodni, és nem tudatlanul nekivágni az útnak. Ezért az előre gondolkodás idegesítő szokása a projekt menedzsereknek. Persze, mert ilyesmi kérdéseket tesznek fel: „és mi lesz, ha…?” „és az nem lesz probléma, hogy…?” . Mert végül is az eshetőségek számbavételének célja nem a puszta okoskodás, hanem a problémák megelőzése, vagy legalábbis a felkészülés rájuk.
Én tehát – a címmel ellentétben - azt mondanám: CSAK AZT előzhetjük meg, amit előre látunk, vagy legalább elképzelünk!

Projektrajongó